"Lírai természetű művész Szakács Éva, aki nem keresi a szépet. Mert az rátalál. Velencében, Zircen, Santorinin, a műteremben. Egy csokor illatos piros tulipánban, a barokk Győr nyárestén lávavörösen izzó belvárosában, neonzöldben csillámló alcsúti tóparton.
Művészete, mint a legjobb tokaji: színek, zamatok, hangulatok, illatok mámító elegye. Nem kreál művészi világot, titkos rébuszokat: az ő képei szótlanok és nem tűrik a címkézést. Csendben, nem tolakodóan hirdetik a természet fenségét.
Tájképei az istentől való világ, városképei az emberi teremtés magasztos zsoltárai. Csendéletei a parányi csodák ébresztette hangulatok halk romantikus dallamai. Öblös sárgák, ragyogóan tiszta kékek, vibráló csúcsfények és a milliónyi zöld.
Szakács Éva kifinomult érzékiségű művész, képei életigenlésének izgalmas és hiteles tanúsítványai. S ami hiteles, az befogadásra méltó. Olyan szépségeket örökít meg, amelyek mellett nap mint nap úgy sétálunk el, mintha nem is léteznének.
Ő csendben, a háttérben emeli csodaszintre a hétköznap délelőttök csillámló napfényét, az alkonyok vöröslő félhomályát.
Vásznára a boldogság zöngéit kottázza, melyekből aztán halk harmóniák lesznek. Csendes, alázatos fohászok, melyek mámorítóak, mint a legnemesebb aszu."
Németh D. László